Pár hónapja haza látogattam a szüleimhez abba a kisvárosba, ahol felnőttem. Valamelyik reggel rákérdeztem, hogy találkoztak-e mostanában az egyik régi kollegámmal, akit már legalább 10 éve nem láttam. Mikor anyukám azt mondta, hogy a volt munkatársam meghalt, először nem akartam elhinni, hogy ez történt, hiszen olyan életerős, sportos férfiként élt az emlékeimben. A következő sokk aztán akkor ért, mikor megtudtam, hogy pontosan mi okozta a halálát. Kiderült ugyanis, hogy András alkoholista volt, és eljutott egészen a végstádiumig. Az egészben az a tragikus, hogy bár volt családja, mégsem volt senki, aki segített volna rajta. Nehezen nyugodtam bele a dologba, és egyfolytában csak méltatlankodtam amiatt, hogy a felesége, a testvére miért nem segített neki.
Számomra az volt a leglehetetlenebb, hogy a hozzá közel állók nemhogy nem vették észre az alkoholizmus végső stádiumának tüneteit, de egyáltalán András alkoholizmusának a ténye sem tűnt fel nekik, vagy csak nem akarták észrevenni.
Olyannyira nem hagyott nyugodni a dolog, hogy utána is néztem, mi vezethetett el idáig.
Ahogy a témában elkezdtem kutatni, meg is találtam egy honlapot, a Felépülők Családi Felépülési Ház felepulok.hu webes felületét, ahol érdekes, és főképp tanulságos írásokat találtam az alkoholizmusról.
Többek közt arról is olvastam, hogy valaki hogyan jut el a bulis, alkalmi szociális ivó kategóriájából a szinten tartó alkoholbeteg, majd a kontrollvesztő alkoholista, és végül az általános alkoholbeteg stádiumáig.
A lényeg tulajdonképpen az volt, hogy az alkoholbetegek folyamatosan isznak, ez a folyamatos ivás pedig megemeli az alkohollal szemben tanúsított toleranciaszintjüket.
Az évek múltával pedig az alkoholbetegség egyik stádiumából a másikba lépnek ezek a szenvedélybetegek. Pontosan úgy, mint ahogy az az én régi munkatársammal is történhetett. Aztán eljön az a nap, amikor már nemcsak mentális tünetek jelzik az alkohol romboló hatását, hanem fizikai tünetek is.
Ekkor már nagyon gyorsan megindul a leépülés. Persze ehhez el kell telnie akár két-három évtizednek is. Amikor az alkoholbeteg már reggelente is iszik és folyamatosan innia kell ahhoz, hogy ne legyen rosszul az alkohol hiánya miatt, akkor az a biztos jele annak, hogy már csak pár év van hátra az életéből. Az alkoholizmus végső stádium tünetei ekkor már igencsak szembeötlők.
A felepulok.hu weboldal is megállapította, hogy hatalmas felelősség van a családokon, az ismerősökön, hisz az alkoholbetegek egyedül csak különösen kivételes helyzetben tudnak magukon segíteni.
Ennek az oka nagyon egyszerű, hisz szenvedélybetegségben szenvednek. Épp ezért nem szabad elfordulni ezektől az emberektől, végignézve azt, ahogy leépülnek, majd az alkoholizmus végső stádiuma végképp elragadja őket.
A Felépülők Családi Felépülési Ház Addiktológiai Központban egy fantasztikus stáb, remek addiktológiai szakemberek foglalkoznak az alkoholbetegekkel. Ezeknek a szakembereknek az adja a szakmai tudáson kívül a rendkívüli hitelességét, hogy ők maguk is éveken keresztül az alkohol rabjai voltak, így az ő szájukból minden tanács és intelem teljesen autentikus, mondhatni abszolút „tiszta forrásból” jön.
A Felépülők Családi Felépülési Házzal a weboldalukon közölt elérhetőségeken lehet felvenni a kapcsolatot – akár hozzátartozóknak is. A telefonbeszélgetést követően egy személyes konzultációra hívják az ügyfelet vagy hozzátartozót, ha lehetséges, akkor mindkettejüket – mely alkalommal megbeszélik, hogy milyen kezelés, melyik módszer lenne a megfelelőbb az alkoholbetegnek: az egyéni konzultációk vagy a 28 napos bentlakásos program. A 28 napos program alkalmával kiscsoportos foglalkozásokon komplex rehabilitációs kezelést nyújtanak ügyfeleiknek.
Legutóbbi hozzászólások